Végre: Excursion week & Vica Vaduzban (is)

Először kezdeném a fényképekkel:

Tervezem beszámolóval kiegészíteni ezt a bejegyzést, ha lesz időm. Aki viszont kitalálja az utolsó előtti képen a vaduzi parlament hátterében mi az a színes izé, az kap tőlem nagy-nagy elismerést, én meg legalább kis visszajelzést hogy valaki olvas. :)

Így élünk mi

Sajnos tecső nem engedi kisebben beágyazni, így inkább kattints a videóra és eredeti helyén nézd meg. Zene nincs sajnos.

Bad Wurzach-Chur-Heidiland-Bad Ragaz

Az elmúlt napok, péntek és szombat eseményeit itt találjátok:

Pénteken Bad Wurzachban voltunk egyetemes kiránduláson.

Szombaton Chur, Bad Ragaz, Heidiland, két kocsival.

Sajnos nem azzal amit én béreltem, mert én egy 4 személyes Ford Ka-t kaptam. Az újat. Sajnos több beszámolóra nincs időm, mert holnap reggel indulunk Freiburgba Németországba majd egy hétre. Hét végén meg itt lesz Vica. Úgyhogy most nem nagyon leszek elérhető egy darabig, mindenkinek minden jót.

Open House

Csütörtökön 'Open House Event' lesz, ami annyit takar hogy a helyieket meghívták, hogy körülnézhetnek a koliban. Ebből az alkalomból minden szobának csinálnia kell egy posztert, ami majd az ajtóra kikerül, itt a mienk a Gyesával:

Werdenberg-Schellenberg-Feldkirch

Szombaton túrázni voltunk a környék több egyetemének diákjaival együtt. Először Werdenbergbe (CH) mentünk, ami egy szép kis történelmi falu, érdekessége hogy a házak 99%-a fából épült. Van egy kis vár is, amit még régen a Hilti család vett meg -biztos irigyek voltak a Liechtensteinékre. Sokáig benne is laktak, ma múzeum. Ennél a megállónál rögtön találkoztunk is 4 másik magyarral, ketten Feldkirchből, ketten Ravensburgból.
Innen a busz ami értünk jött átvitt minket Schellenbergbe (LI), ahol egy gyors tábortüzes kolbászsütés után elindultunk a gyalogtúrára. Sajnos velünk együtt az eső is nekieredt, de szerencsére az erdőben ebből nem sokat éreztünk. Egy hegyoldalban mentünk elég sokat libasorban, balról sziklafal, jobbról szakadék. Kb 2 óra gyaloglás után megérkeztünk valahova, ahol folklór zenészek épp készülődtek, azt hittük a mi csoportunkat várják, de valójában egy házaspár gyémántlakodalmára készültek. Így mi ismét buszraszálltunk, hogy a feldkirchi várban (A) az étteremben együnk egy apfelstrudelt vaniliaszósszal. Finom volt csak kicsit kicsi.

Este Sambuca kóstolás, ami egy olasz ánizsos alkohol, és igen speciálisan kell fogyasztani:

Hiking

Future collages for Vaduz

Tehát a beígért jövőképek, különösebb kommentár nélkül:

Mindenféle

Kicsit lemaradásban vagyok, sajnálom, nézzétek el nekem. Csütörtökön, azaz holnap lesz a Midterm Kritik, ami kb. olyan mint egy vázlatterv otthon. Vagyis komolyabb, így inkább a vázlatterv meg a leadás között van valahol. Prezentálni kell az eddigi munkát tervezési tárgyból, ami nekünk Vaduz masterplan-jét jelenti, azaz a város általunk elképzelt jövőjét. Erre dolgoztunk az utóbbi napokban Joseval. (Holnap feldobom ide a jövőkollázsainkat, szerintem baromi jók.) Szerencsére itt a héten nincsenek pont emiatt órák, így időben ma délután fél 6-ra elkészültünk nyomtatóstul mindenestül.
A nagy munka előtt azért rápihentünk kicsit a mult hét végén. Elintéztük a kocsibérlést az excursionre, volt kis esti CS, 15-en elmentünk ismét Bregenzbe sushizni. Most ebédre mentünk, így olcsóbb, csak 10 Euró, főleg ha csapvizet iszik hozzá az ember. Ami nem is baj, hiszen a kaja miatt vagyunk ott. Sajnos most nem láttam kagylót, amit múltkor csak későn vettem észre, így lemaradtam róla. Azért így is jót ebédeltünk, majd utána lejártuk a kaját a Bodensee partján. Most Nicoval a finn sráccal utaztam egy Peugeot 607-ben, kényelmes kocsi na. Képek itt:

Ja majd elfelejtettem, elhelyeztem bal oldalt egy keresőt, mert nem találtátok a BMW-ket. Csalódtam, hogy még a legnagyobb audi-fan sem kiáltott fel hogy hát EZ MEG MI??? :)

Tűz

Tegnap este tűzvédelmi oktatás volt a koliban, a helyi tűzoltóságtól jött egy férfi. Elmagyarázta mi a teendő tűz esetén, mutatott pár videót a tűz terjedéséről, majd utána akit érdekelt lemehetett vele a tűzoltóságot megnézni.
Kiderült Liechtensteinben nincsenek hivatásos tűzoltók, mindenki önkéntes, a munka és a szabadidő rovására csinálják kötelezően heti 30 órában. Azonban az önkéntesség nem jelent amatőrséget, nagyon profi felszereléssel látják el a feladatuk. Vezetőnk, aki mellesleg cégtulajdonos, megmutatta a járműveiket és a tűzoltóság épületét. A felszerelést az állam veszi nekik, pénzt csak a sokadik téves kiszállás esetén kérnek. Tűz esetén az ügyeletes csipogón értesíti a többieket.
Arra a kérdésre hogy önkéntesen miért csinálják, a tűzoltó ennyit mondott:
"Fire is fun."

hegymászás és barbecue

Most szombaton egy kisebb túrára mentünk fel a hegyre. Olyan háromnegyed óra gyaloglás után értük el a régi vár romjait. Ez volt az első liechtensteini vár, csak valamikor leégett, és gondolom a nehéz megközelíthetőség miatt ezt már nem akarták újjáépíteni, így került a mostani közelebb a városhoz. Azért a romokat sem olyan elhanyagolt állapotban kell elképzelni mint ahogy nálunk lenne, szépen karba vannak tartva. Ahogy az erdei utak is fent a hegyen, murvával simára egyengetve, vízelvezető árkok beágyazva. Sajnos a kilátás fényképezéséhez elég párás volt az idő, viszont így érdekes látványt nyújtottak a felhőből kibukkanó hatalmas svájci csúcsok.A hazaút után kis pihenő, valakinek vásárlás -mi megejtettük ezt reggel- majd a barbecue felavatása következett. Egy hatalmas gázos amerikai stílusú grillt kaptunk a két koli közé, amin mi magyarok fehér kolbászt sütöttünk beirdalva, meggrillfűszerezve, sörrel meglocsolva, nagyon finom lett. Persze kóstoltam grillen sütött hamburgerhúst, mexikói salsát is. Utána kb. 3 óráig senki sem tudott mozdulni annyira teleettük magunkat. A többi képet a vaduz albumban találjátok, érdemes néha ránézni, mert a helyi képeknek nem csinálok külön albumot, csak azt frissítem:

Vaduz

Hollandia 2

A következő napokban megint kezdtem jó véleménnyel lenni Hollandiáról. Minden nagyon rendezett, és ahogy mentünk szombaton Amsterdam fele, öregebb városokban -Dronten csak 50 éves- rájöttem mit hiányoltam, és mi miatt nem tetszett az egész: a fák és egyéb növények még nem tudtak rendesen kifejlődni a házak között.
Amsterdam fantasztikus. Látni kell. A keskeny, de magas házak, dülöngélő homlokzatok, embertömeg, csatornák, tégla tégla hátán. A piroslámpás negyeden akarva akaratlanul átmegy a turista, a coffee shopok előtt elhaladva pedig megismeri a fű szagát. A belvárost egész jól sikerült bejárni, és elmentünk egy NEMO nevű épülethez, ami alatt egy alagút kezdődök. Most volt valamilyen múzeumok hétvégéje, így nem csak az épület tetején, hanem a benne levő Csodák palotája szerű múzeumban is körül tudtunk nézni. Hasonló interaktív technikai dolgok vannak mint nálunk, kiegészítve kis biológiai, szexuális felvilágosítós, kémiai dologgal.Az épület mellett ringatózik egy régi vitorlás másolata, szerencsére oda is bejutottunk.

Másnap ismét 12 óra vonatozás, most Mannheimben néztem körül kicsit. Sajnos Ulmba picit késett a vonat, így tovább csak egy óra múlva tudtam utazni.

a Kölni Dóm megérdemel egy külön képet, hazafele ismét láttam a vonatból.
Nokiával fényképezve, 3 képből összerakva mert akkora. Tényleg.

Hollandia 1

Szerda este szerencsésen megérkeztem Hollandiába, Drontenbe, hála az osztrák, német vonatok gyorsaságának, pontosságának, és az utastájékoztatás magas fokának, mert mikor megvettem jó régen a jegyem, már akkor lehetett tudni a vágányszámot, így sehol nem kellett keresgélni. Ez hasznos mikor 4 perc van az átszállásra. Egyedül Kölnben volt kicsit több idő, 45 perc, így meg tudtam nézni a Kölni Dómot. Az a templom valami fantasztikus, hihetetlen, hatalmas, gyönyörű. Ehhez fogható gótikus katedrálisban csak Prágában jártam, de ez szerintem még a Szt. Vitusnál is nagyobb.
Az ICE vonatunk azonban Hollandiába átérve Amsterdamig összeszedett vagy 20 perc késést, de így is volt pont elég időm, hogy jegyet vegyek Lelystadtba, oda pedig Vicáék kijöttek elém. Ahogy Európában már majdnem sehol, Hollandia meg Németország között sem volt semmi határ, így csak a téglaburkolatos házakról tudtam, olyan földön haladunk ahol még nem jártam.
Az első benyomás:
Aranyos tégla házak, aranyos kis golfpályák, minden nagyon sík.
A második benyomás:
A házak unalmasan egyformák, a tégla túl sok, a síkság miatt minden nagyon messze van egymástól vidéken -gyalog.
Holnap Amsterdam.

Tartozás

Ez a sorozat még St. Gallenben készül, csak nemrég sikerült így összevágni Photoshoppal.
Várd ki, mozog. :)

BMW

Ma biciglizés közben ezekre bukkantunk egy helyi BMW kereskedésben:

Gyönyörű Alpinák, új 5-ösök, Z4-ek.

Vajon melyik a kakukktojás?

Mellesleg biciglizni sem utolsó a hófödte hegycsúcsokkal ölelt élénkzöld völgyben. Ezt az élményt már múltkor foci közben is átéltem, de most menet közben még intenzívebb volt. Szép ez a hely.

Holnap pakolás, szerdán indulás Hollandiába.

szombat & vasárnap

Foci, Bregenz, Bond, sushi, Stronghold, Pálinka, Luzern, Jan Nouvel...

.
.
.
A szombat délelőtt focival kezdődött, a Rajna mellett van egy nagy pálya, ahol a helyi csapat edz, ott játszottunk. Sosem voltam egy nagy focista, de hogy egyetem alatt semmi ilyesmit nem csináltam igencsak visszavett a nemlétező tudásomból. De jó volt, sokkal jobban bírtam mint legelső alkalommal, és a kondimnak is jót tesznek ezek. El kellene járni rendszeresen futni.
A focit kipihenve, délután elmentünk kempingezni. Olyan 5 percet kellett sétálni felfele a hegyoldalba egy sütögetős pados helyre. Jó lett volna nagyon, ha nem lett volna kicsit hideg még télikabátban is, ha nem ettem volna előtte pont ebédet, ha nem kellett volna egy óra után lelépnünk hármunknak mert mentünk:
Bregenzbe all you can eat sushit enni. :) Várnunk kellett egy órát, de addig legalább körbenéztünk a Bodensee partján míg sütött a nap. Ismét láttam a szabadtéri színházat megint valami modern díszlettel, mint mikor a Meteorral voltunk itt. Most nyáron az Aidat játszák. A szabadtéri színház mellett van a helyi kulturális központ, ahol elvileg a Quantum csendje James Bond egyes jeleneteit forgatták. (Ha tévedek valaki javítson ki)
A vendéglő fantasztikus volt, nem olyan csóró mint amiket a magyarokról hallottam. Két futószalagon mentek a kaják egymás felett, az alsón a hideg: sushi, saláta, gyümölcssaláta, a felsőn a meleg: mindenféle kínai meg egyéb módon elkészített húsok, rákok, kagyló, zöldség. Öten voltunk, Reem, Mostafa Egyiptomból, Hajato Japánból, Dimitry meg én. Hajato ült a futószalag mellett, Dimitry sorba pakoltatta ki vele a kajákat, nagyon sokmindent elpusztítottunk. Meg dupláztam tripláztam az eddig életem során elfogyasztott sushi mennyiséget, ami az eddigiek közül itt volt a legfinomabb. Egész jól ment a pálcika használata. Vacsora után azért mindenki ki volt, a japán srác már olyanokat halucinált hogy megutálta a sushit és többet rá sem bír nézni :) Azért picit még sétáltunk az esti városban mielőtt hazaindultunk.
Otthon kis stratégiai játék, majd vodkakóstolás Szálo-val, zakuszkaként, ami egy fajta fagyasztott ukrán zsírszalonnát takar. Nagyon finom, szinte elolvad az ember szájában, de nagyon nehéz kaja is egyben. Mivel Gyesa szülei aznap érkeztek látogatóba, hoztak kis hazait, így a vodkát kis pálinkakóstolás követte.
Vasárnap délután Luzernbe mentünk Dimitryvel és Beboval kocsival. Páran a többiek közül vettek egy un. Flexicard-ot ami aznapra ingyenes tömegközlekedést biztosított Svájcban, így Luzernben csatlakoztak hozzánk. Itt a legelső és legmegdöbbentőbb látnivaló Jan Nouvel épülete, ami kulturális központ, múzeum és konferencia-központ is egyben, egy hatalmas tető alatt. Egyben ez is az épület leglátványosabb pontja, ami alatt nagyon aprónak érzi magát az ember. Estefelé mikor a vonatosok már elmentek Dimitryvel átmentünk a folyó túlpartjára onnan is megnézni az épületet, ami azonban kis csalódást okozott. Ahogy az épület oldalsó homlokzatain, úgy ebből a távolságból már itt is rá lehet látni a tetőre, így annak vékony penge kinézete elveszik. Talán a legideálisabb nézőpont valahol a folyón egy csónakból lenne, mert a partról is csak teleobjektívvel lehet befogni az épület méreteit. Persze ettől még a járdáról is meghökkentő látvány, de innen még szemmel is nehéz egységében megszemlélni. Lehet nem is ez volt a cél, mert a tető alatt elég széttagolt tömegekkel találkozunk.A KKL-en kívül azért még szétnéztünk a belvárosban is, szokás szerint nagyon szépen restaurálva van minden. A legjobb talán a kis fahíd mellette a toronnyal, legalábbis ez mindenképp megkülönbözteti Luzernt a többi német nyelvterületen levő 'altstadt'-tól. A belváros tele van üzletekkel, jól látszik hogy már minden a turistáknak készült itt. Ennek ellenére jó volt ide eljönni, és mivel már elég nagy vagyok hogy megpróbáljam megjegyezni a városok neveit ahol jártam, így Luzern kipipálva.
A többi kép, érdemes megnézni:

Boldog Húsvétot Mindenkinek!
Frohe Ostern!
Happy Easter!

Easter Break 1. nap

Tegnap elkezdődött a tavaszi szünet, nem is akárhogy.Délben Gyesával kint ültünk a konyhában, mikor jött Dimitry a lett srác, hogy játszunk már valamit hálózatban. Kis HeroesIII után mondta hogy St. Gallenbe mennek kirándulni a délután Mostafával, megyünk-e, mert kapott kölcsön egyik haverjától aki svájcban tanul egy A6-os Audit a hétvégére. Naná megyünk. Még Raivis egy másik lett srác is csatlakozott hozzánk. Odafele megálltunk egy hágó tetején, ahonnan szép kilátás nyílt a völgyre. A jó idő miatt tele volt a szerpentin motorosokkal, láttunk is pár szép gépet. Kb. eddig volt biztos az útban, így nem igazán vettük észre mikor beértünk St. Gallenbe, még szerencse hogy Gábor felkiáltott, hogy hallott már erről a piros utcáról, és már ott vagyunk. Hirtelen parkolás után megnéztük a híres piros gumi? burkolatú utcát, és a belvárost. A környékre is jól jellemző, hogy le akartam fényképezni egy parkoló Aston Martint, erre egy Ferrari behajtott a képbe.
Városnézés után hazafele megálltunk Feldkirchben a nagy Interspárban bevásárolni az esti közös vacsihoz. Nagypéntekre való tekintettel rizs volt a menü tengeri herkentyűkkel, szójaszósszal. Ilyen rákos polipos kagylós rizottó szerű dolog lett belőle kis olajbogyóval. Vettünk két ananászt is, de azok egyenlőre megmaradtak.
Vacsora után ismét számítógépes játék hálózatban, már 5-7 főre duzzadt társaságban. Kis stratégia, majd kis CounterStrike 2-ig. :)

Pecha Kucha & a közelgő Húsvét - Update

Múlt pénteken Pecha Kucha esten voltunk a Kunstmuseumban. Bár én még sosem voltam otthon, Gyesa elmondása szerint itt lényegesen kevesebb ember volt, meg nem is volt annyira építészes. Való igaz, ide inkább ilyen világmegváltó jobbító gondolatokkal jött a 10 előadóból majdnem mindenki. A jobbak közül volt az egyik BSc-n oktató nő mesélt valamilyen alkotóhétszerű diákmunkákról, volt egy különleges táskákat készítő csaj, és egy grafiti elkészítését bemutató előadás is. Ez utóbbi különlegessége, hogy az előadó nem volt személyesen jelen (illetve lehet ott volt) csak az eltorzított hangját lehetett hallani.

Az előadás után sokan átvonultunk egy CrashBar nevű helyre, ahonnan pár dart kör után mentünk csak haza.
Erre az estére a másik opció ahova sokan mentek a fondüvacsora lett volna Triesenbergben, de mikor másnap kiderült a 20CHF-ért csak kenyeret lehetett tunkolni a sajtba, már egyáltalán nem bántam hogy ezt kihagytam.

Szombat este italian night volt a másik házban, főzz valamit és hozd el jelleggel. Páran közös pizzasütést csináltak, a mi szobánk oda csatlakozott be, evéssel. Főzni nem volt kedvünk, így a még Feldkirchben vásárolt ananászt daraboltuk fel, és javasoltuk Lenkának a cseh lánynak hozza a csoki fondüt. Sajnos túl sok csokit pakoltunk az edénybe, így az alja hamar megégett, de az est ettől eltekintve jól sikerült. Volt sok pizza, különféle tészták, saláták. A mi következő főzős akciónk túróstészta lesz.

Ma a közelgő Húsvétra való tekintettel a suliban ki volt téve egy nagy kosár piros tojás. Állítólag bio.

Sportkocsik

Talán a jó idővel egyre inkább előkerülnek a garázsból. Multkor még a hóesésben egy Maseratti Grantourismo pont az orrom előtt fordult meg, igen szép látvány és hang volt.
Itt pedig az országban bejegyzett autótípusok darabszámát láthatjátok. Csak pár példa:
Ferrari: 88
Lamborghini: 14
Aston Martin: 41
Porsche: 325
.
.
.

G Merci és LandRover Defender pedig minden nap akad, tudják az itteniek mi a jó.

Ui: A fekete rendszámtábla sokkal menőbb mint az összes többi. :) Főleg egy hófehér M3-ason.

Passzív és plusszenergiás házak

Ma Building Material Technology óra második felében két családi házat néztünk meg. Az egyik Minergie P szabvány szerint épült, ami kb. a német passzívházszabványnak felel meg, kiegészítve pár Baubiologie (épületbiológiai) aspektussal. Ez a tanárunk szüleinek épül, egy régi családi ház helyén . A másik egy plusszenergiás ház, illetve ilyen felújítás, ebben a tanár lakik a családjával.

Minergie P

A garázsból kifele jövő férfi a tanár, akinek a szüleié a ház.

A ház monolit vasbeton tartófalakkal és födémekkel, előregyártott fa hőszigetelt paneles egyéb külső falakkal, és faszerkezetű válaszfalakkal épült. Az épület pince + 2 szintes, hatalmas tágas terekkel. Kívülről ez egy zsindelyszerű burkolat, a bádogos szerkezetek pedig vörösrézből vannak. A burkolat különlegessége, hogy kezeletlen, de így is élettartama ezen a magasságon 20-30év, feljebb a hegyekben 50 év is lehet, egyébként egy tradídionális épületburkolási mód, talán láttatok már ilyenről képet a fotóim között. Részben emiatt, és megformálása miatt is a ház szerintem nem csak gépészetileg érdekes, hanem egy jól sikerült kortárs lakóház is. A kezeletlen felület fontos, mert a Minergie szabvány nagyon szigorúan veszi a vegyszerek egészségre káros hatásait, a belső térre is komoly előírások vannak. Éppen a belső festés közepette voltunk ott, és vezetőnk meg is jegyezte, hogy a belső légállapot még így is mennyire kellemes. Valóban nem lehetett érezni semmi, a friss épületekre jellemző szagot. A burkolat másik érdekessége, hogy alatta az egész ház egy vékony vörösréz csomagolást kapott, hogy csökkentsék a káros sugárzást a belső térben.A házat felülről egy extenzív zöldtető zárja poliuretán hőszigeteléssel, melyre pár fotovoltaikus napelem is került. Az épület fűtéséről három 200m mély talajszondás hőszivattyú (heatpump) gondoskodik víz közvetítő közeggel. A fűtés padlófűtés, amiből kihagyták az ágyak helyét -mert állítólag nem egészséges ha víz kering az alvó ember alatt- így oda falfűtés került. Kérdeztem a négyzetméterárat, de csak annyi volt a válasz hogy nem volt olcsó.

Érdekes még, hogy a lemezalap alatt az épületet valamilyen duzzasztott üvegkaviccsal hőszigetelték.

Pluszenergie Haus

Az épületre a felújítás során 20cm igen tömör kőzetgyapot hőszigetelés került, melyen rézdrót 'csirkeháló' tartja közvetlenül a vakolatot. A rézszövet hasonlóan rádióhullám szigetelő szerepet tölt be mint az előbb a teljes rézlemez burkolat, csak kevésbé hatékonyan és olcsóbban. A korábban a fal belső síkján levő nyílászárókat a tartószerkezet külső síkjára helyezték, ezért nem tűnik fel a fal nagy vastagsága.
A tető teljes fedését és vízzárását fotovoltaikus cellák biztosítják, így éri el a ház hogy több áramot termel, mint amennyit fogyaszt. Ebbe bele kell érteni a tv-t, konyhai, fürdőszobai berendezéseket, és az elektromos biciklik feltöltését is. A rendszerbe nem kerültek akkumulátorok beépítésre, így állandó adok-kapok kapcsolatban van a város elektromos hálózatával dupla mérőórán keresztül. Tavaly 9000CHF hasznot hozott, számított megtérülése 15 év és több mint 100ezer CHF-be került. (Ez alapján a másik ház szerintem a milliót is meghaladja)

Az épület fűtéséről egy levegős hőszivattyú gondoskodik, mely a kinti levegő hőtartalmából állít elő ~40 fok körüli vizet. A régi radiátorok amik ennél jóval forróbb vízzel üzemelnek nem kerültek cserére, mert az igen alapos hőszigetelés miatt kevesebb hő is elég a ház kifűtéséhez. A fűtőtestek nagy tömege pedig szükségtelenné tette hőtároló tartály beépítését.

A levegős hőszivattyú külső egysége hasonlít egy légkondícionálóhoz. Amúgy elég csúnya.

A házigazda épületgépész tervező felfogását jól mutatja, hogy volt a házon egy előtető, ami elég nagy hőhíd, de kiszámította, hogy lebontása többe kerülne, mint az ott távozó hőenergia veszteséget fotovoltaikus cellákkal pótolni, ezért is lett az egész K-Ny lejtésű nyeregtető ilyennel borítva.

Itt pedig a többi fényképet találjátok:

Pár érdekesség

A liechtensteini herceg -Hans Adam II-a leggazdagabb uralkodó állítólag Európában, veri a nagyobb országokét is. Ezzel ellentétben tök normális életet él, egy Audi A4-est vezet, a gyerekei, unokái a helyi iskolákba járnak, és szokott az erdőben mezítláb futni. Emellett rendszeres vendége az egyik helyi pizzérinak. Ezeket Floriántól, egy német sráctól tudom, aki egyszer összefutott vele a Coop-ban -helyi ABC- és 'hoi'-val köszönt neki a herceg.
A második leggazdagabb ember itt a Hiltinek a tulaja.
A sima levegővel felfújt lufit sztatikusan feltöltve felragad a gipszrost álmennyezetre.
A mentás kapros babos mogyorós perzsa leves nagyon finom fetasajttal. ("ash-reshteh"-a perzsák így hívják ezt az ételt) Ahogy a lencsés rizshez készített bolognai szerű szósz is. A perzsák amúgy nagyon lusták.Ha meg akarjuk állapítani hogy melyik a leggazdagab vidék itt, akkor a kocsikat kell megfigyelni. Olyan este 10 fele, amikor a pénzeszsákok előmásznak a garázsból a drága sportkocsikkal, felosonnak a svájci autópályára, elhúznak németországba versenyezni kicsit, majd hajnal 3-4 fele hazaosonnak. Ezt pedig a várostervezős professzorom mondta.
Kamionosnak öltözni és hozzáillő szakállt borotválni egy jelmezes bulira tök jó.

Peti, Gaben: Diákjainkat sikerült érvényesíteni?

UrbanSCAPE

Holnapra egész komoly két tablót kell A1-ben csinálni, de most nem erről akarok beszélni, hanem bemutatom a design studiónkat. A kép még a suli első hetén készült a vaduzi tourinfo épületében -fa pavilon a főutcán-, amit hamarosan lebontanak, és a helyét a sanghaii világkiállításra szánt liechtensteini pavilon testvére veszi át itt Vaduzban.
Szóval akikkel együtt csináljuk a várostervezést, balról jobbra: Katerina Csehországból, Leeju* Koreából, Én*, Peter* Írországból, Bebo* Egyiptomból, Tomi*, Bably Egyiptomból, Hoze Spanyolországból, Aliana Romániból, Kyria Franciaországból.

*: Mi vagyunk a cseredikok a csapatban.

Gumimaci

Bírom ezt a sulit, már csak a gumimacik miatt is, akik 18-asával kis 'HOCHSCHULE LIECHTENSTEIN' zacsikban érkeznek hozzám. A helyi KTH szerű irodákban pedig a mars, twix és társaik mini változatából van kirakva csomó.

Konstanz

Tegnap végre megengedte az idő, hogy Konstanzba kiránduljunk. A 9-re tervezett indulás egy fél órát csúszott, mert a Gyesa helyét megpályázó kínai Mundzsi -még mindig nem tudom hogy kellene leírni- kicsit bealudt az előző esti nagy közös vacsora majd kis beszélgetős buli kombó hatására. (A keleti népek még mindig nem bírják)
Sikeresen odaértünk a városba, szerencsére egy a belvároshoz közeli nagy piac istállójába sikerült kikötni a lovakat -pláza parkolóház. Először a Bodensee partjára mentünk le az 1414-es zsinat épülete mellett. Itt van az a lengén öltözött női szobor, ami lassan körbeforog. Az altstadt nagyon szép állapotban van, mint minden hasonló itt nyugaton, tele fachwerkes, festett díszes régi épületekkel.
Ebédre kerestünk egy kevésbé drága éttermet, az én paradicsomos húsos penném salátával együtt 4,9EUR-t a teám (mert hideg volt -az idő nem a tea-) 2E-t kóstált. A hely amúgy az ilyen belvárosi pinceéttermektől elvárhatóan teljesen hangulatos volt, csak a középkori mintára fával borított falak és azokon lógó kardok nem illettek teljesen össze a jazz-blúz zenével ami szólt.
Délután a csehek nagy kedvence Jan Hus (Husz János) múzeuma következett. Őt a mi Zsigmond királyunk invitálta meg ebbe a városba, hogy mondja el nézeteit a zsinaton, ugyanis elég keményen bírálta az akkori egyházat. Sajnos jobbító szándéka nem talált megértő fülekre, így az egyház vezetői elégették. Életének állít emléket a múzeum, amit abban a házban rendeztek be, ahol lakott mielőtt börtönbe vetették. A történelmet cseh barátaink úgy értelmezték, hogy Zsigmond volt aki kibabrált Hussal, de próbáltam megvédeni, hogy ő is jó fiú volt, és a többiek dobták tűzre. Hus amúgy jó ember volt, nem úgy mint huszita követői, akik halála után raboltak fosztogattak. A keresztes seregek élén Zsigmond verte le őket, aki eztán cseh király is lett. Ezt a tényt még meg kell említenem a cseheknek egyszer. Valahogy ilyen légkörben átismételve a történelmet sokkal érdekesebbnek és izgalmasabbnak hat mint bármelyik töriórán, vagy discovery műsorban. (Cseheknél valami oknál fogva van paprika tv, meg pár reklámot is magyarul kapnak, haláli ahogy Petr mondja hogy 'csakadiscoverycsanelmúsorán')
Eztán megnéztük a követ, ahol elégették Huszt, majd hazaindultunk bevásárlás céllal. A német-svájci határon most elkérték minden papírunk, biztos furcsállták hogy kerül egy kínai, két cseh, két magyar egy kocsiba svájc felé, de aztán szabadon távozhattunk. Viszont svájcban vasárnap nincs nyitva semmi, végül Schaanban találtunk egy kis áruházat, ahol csehek megvehették a következő főzéshez az alapanyagot, mert most ők következnek.

Síelés Malbunban II.

Ma ismét egy csodálatos napot töltöttünk el Malbunban síeléssel. Az idő gyönyörű volt, sehol egy felhő, csak napsütés, meg is van az első síleégésem. Szerencsére most nem kellett bérelnem lécet, kaptunk kölcsön. (Köszi!) Először kicsit fájdalmas volt a 42-es lábra a 39-es bakancs, de miután megszoktam semmi baj nem volt vele, és nem is fáj tőle a lábam. Botot kellett bérelnem (8CHF) és a sisak mellett döntöttem még (10CHF) mert ki akartam próbálni a másik irányú felvonót is, ami viszont piros pályákhoz visz. (bal oldalt) Szerencsére esés nélkül megúsztam ezeket a lejtőket, de így is sikerült hármat, de ebből csak egyszer az én hibámból, mert bemerészkedtem friss mély szűzhóba. Persze ma is a gyerekpályán kezdtük, hogy bemelegedjünk, és felfrissítsük a frissen szerzett ismereteink. Itt egyedül a csákányos 2 személyes felvonóval küzdöttünk, de félidőnél ő nyert. Ez után irány a rendes lejtők, ismét nagyon élveztem, otthon be kell majd ruházni valami jó, de használt felszerelésre.
Egyik alkalommal a kék pályán lemértem a sebességünk GPSsel, 57km/h volt a max, átlag 28km/h az 1,8km-es kék pályán. Az 57 elsőre soknak hangzik, pedig a valóságban...

A valóságban is. Mostmár értem miért van egyes kabátokba csöveskesztyű varrva gyárilag. Ebédre ahogy az ír srác tanított minket 'bread & banana'-t ettünk, szerintem tényleg jó kaja síelésre, bár Petr szerint a kolbász jobb. Ki kell még próbálni azt is.

Azok a felhők a völgy fölött kicsit megijesztettek minket reggel, de ahogy jöttünk fel a busszal egyre szebb lett az idő.


Ez pedig a szokásos diavetítés, a képek közé később be fog kerülni pár azok közül amit a többiek csináltak.

Vacsi pedig természetesen egy rakat jólsikerült híres krumplistészta hagymasalátával házias módra.

Krumplistészta

Ma este kis international dinnert tartottunk, Gyesával krumplistésztát főztünk pár emberre. 1kg tészta meg a hozzávalók, maradt is jó sok. Rajtunk kívül volt még két cseh, egy egyiptomi, egy lengyel, két kínai, egy koreai. A kínaiak csináltak valami levest, meg valami főételt is kóstolni, az egyiptomi srác meg a salátát készítette. Adtunk még az arra járó embereknek, összességében jó volt a fogadtatás, ez nagy bátorítás a jövőbeni főzőakcióinkhoz. Mondjuk talán ez a legegyszerűbb magyar kaja, viszont annál nagyobb rumlit csinál, 4 lábost is elhasználtunk.
Próbáltuk megtanítani a többieknek a nevét, illetve a leghosszabb magyar szót. A későn jövőknek pedig beadtuk hogy megszentségteleníthetetlenségeskedéseitekért-nek hívják a főztünk. Vacsihoz jó sokan elfogyasztottunk egy üveg bort, hihetetlen hogy a keleti népeken milyen hamar meglátszik az alkohol. Az egyik kínai csaj meg a kóreai kicsit be is csiccsentettek tőle.
Vacsi után elkezdtük leszervezni a jegyfoglalást a Vals-i Zumthor termálfürdőbe márc. 28.-ára, remélem összejön.
Ezt sípróba követte, igen, holnap megint síelni megyünk, bár csak négyen, három magyar építész meg Petr a cseh srác. Szerencsére kaptam kölcsön szerelést, így csak botot kell bérelnem, így jóval olcsóbban megúszom.
Wish me luck!

03.07-10

Múlt hét vasárnap Dornbirnbe mentünk, olyan 20 perc vonattal Feldkirchből, mert Gyesa hallott egy bolhapiacról, ahol használt síléceket árulnak. A piacot sikeresen megtaláltuk, de síléc nem sok volt, és amik voltak azok elég drágán. Volt pár muzeális fa léc is, 70EUR-ért.
Síléc helyett viszont volt minden más, a rozsdás szögtől a bakelitlemezek tömkelegén át a gyanús arcú idegenek által árult valószínűleg lopott telefonokon túl használt számítógépeken innen dísztárgyakon keresztül a haszontalan kacatokig. Azért mindketten vettünk valamit. Meg kinéztünk a szobába egy förtelmes porcelán malacperselyt fél euróért, de sajnos az én hibámból lecsúsztunk róla. Mondtam majd visszajövünk érte, de abban a pillanatban hogy odébb léptünk valaki lecsapott rá. Beértük volna egy texasi rendszámmal a koliajtóra, de azért 10eurót nem adunk érte.
Ebéd a piacon, fél csirke illetve kolbász, majd azért ha már ott voltunk körbenéztünk a városban. Van pár új épület, meg régi is meg egy érdekes templom, nem nagy szám, de azért nézzétek meg a képeket:


Tegnap már dolgozni kellett, tervezésből Vaduz jövőjével foglalkozunk ugye, és ma az első impresszióinkat kellett prezentálni. Így este bent dolgoztunk a suliban, jó a hangulata az ilyen közös termeknek, kár hogy ilyen nincs otthon. Persze ott nem is lehetne elképzelni, amilyen a közbiztonság a suliban is, itt senki nem nyúlna a másik cuccához.
/Kis intermezzóként itt kell megemlítenem a sapkám történetét: Mikor Buchsba mentünk hogy simkártyát vegyünk, a buszon felejtettem legújabb és legjobb sapkámat, és ezt sajnos csak akkor realizáltam mikor kijöttünk a postáról. A sapka azonban hétfőn sikeresen meglett a buszállomáson, és az ott levő halomból ítélve más is járt már így./
Szóval tegnap itt bent dolgoztunk este 8-11-ig. Utána haza, ahol Gyesa meg cseh barátaink filmeztek, így én is csatlakoztam hozzájuk. Kóstoltunk kis fagyasztott Slivovicát, a pálinak cseh megfelelőjét almából készítve. Egyszer csak rémülten rohan át valaki, hogy a másik épületben beindult a tűzjelző, mert az egyik kínai csaj leégette a karamellt, amit egy sulis modellkísérlethez készített. Nem kapcsolta be a szagelszívót. Próbáltuk leállítani a szirénát, de nem ment, közben a rendőrök is megérkeztek, akik hát kicsit voltak csak mérgesek.:)

Ma délelőtt prezentáció, délután bevezetés a sulis modellezőgépek használatába. A legérdekesebb a lézervágó, ami igen hasznos modellezéshez. Átvágja 5mm-ig a kartont, fát, plexit, és szürkeárnyalatos képet tud nyomtatni ezek felületébe. Valami hihetetlenül kinéző dolgokat lehet vele csinálni, legyen szó akár terepről, akár homlokzatról. Tutira belenyomatom a képem egy plexi lapba.:)

Buchs, sí után másnap

Ezek a képek még csütörtökön Buchsban (CH) készültek, mikor átmentünk simkártyát venni. Szóval a magyar számomon ne keressetek, akinek kell az itteni, annak megadom. Egy YALLO nevű szolgáltatónál vettünk 20CHF-ért feltöltős simet, ez a 20 mind lebeszélhető, hálózaton belül 0,05CHF, ami kb 9,5Ft.

Más:
A síeléstől bazi izomlázam van, de nem a lábamban ahogy gondolná az ember, hanem az egész felsőtestemben. A hasizmomtól kezdve, a bordaközi izmok, hátizmok, kezeim. Nem tudok nevetni, nyújtózkodni, elég dúrva. De még mindig azt mondom nagyon megérte.

Síelés Malbunban - update

Pénteken végre síelni voltunk, és sikerült is.
Kicsit nehezen indult, mert mikor 9-re odaértünk a síbérlős boltba, közölték, hogy be van jelentkezve egy ~40 fős csoport, és nekünk csak akkor jut, ha marad. Akinek volt saját, vagy kölcsön léce, Tomi, Peter az ír srác, Bibó az egyiptomi el is mentek a pályákra, mi többiek (Karin egy finn-svéd csaj, Leeju egy koreai csaj, ~Mundzsi vagy hasonló egy kínai csaj, Gyesa meg én) várhattunk 1,5 órát mire felszereléshez jutottunk, aztán végre elindultunk lefele a pályákhoz. Itt elhagytuk a lányokat, akik csak egy óra múlva kerültek elő. Addigra Peter és a Tomi nekünk már megtanították az alapokat (Many thanks for this!), és javában gyakorolunk a kezdő pályán a tányéros felvonóval. Jó pár kör után rájöttünk, hogy nekünk az már kicsi, és sokkal sokkal tovább tart felvonózni mint lecsúszni, így dél felé a többiekkel felmentünk a nagyfelvonóval egy kék pályára. Nehezebb volt, de jóval élvezetesebb is. Összesen kétszer sikerült elesni, egyszer az első lecsúszásnál ezen a pályán egy keskeny szakaszon, amikor nem tudtam hogy kellene lassítani, meg egyszer a vége felé a pálya elején mikor még tök lassan mentem. Gyesa kicsit többet volt a hóban, de neki is tök jól ment. Az igazi esésbajnok Bibó volt, a kanyarodás nem ment neki, így hóekében egyre gyorsabban száguldott lefele mindig, és mikor nem tudott lassítani elesett.
Egyszer még egy kicsit az egyik piros pályán is mentem, mikor hárman jöttünk le, Peter, én és Karin ebben a sorrendben, az ír bevezetett minket oda. Végül esés nélkül megúsztam, de azért az még sok(k) volt egy kicsit.
Az idő végig jó volt, előtte éjjszaka esett elég sok hó, így még szűz hóban is mentünk. Reggel is havazott, aztán délutánra kisütött egy kicsit a nap, szépek voltak a havas hegyek, fák.
4-kor zártak a liftek, addigra el is fáradtunk rendesen, meg megéheztünk mert a nap közben az ebéd egy snickers volt forralt borral.
Este pedig egyetemi nyitóbuli a régi kollégium alagsorában.

Nem mind az én képem, pár van az írtől is, illetve el fogom kérni még a Karin képeit, nála is volt fényképező. Arról hogy miért nem a saját sapkám van rajtam majd később, mert még nem ért véget a történet.

Hó

Havazik, először mióta itt vagyunk. Szép nagy pelyhekben. Ugyan itt még nem marad meg, de Malbunban talán igen, ami jó hír, mert holnap oda készülünk menni síelni.

Csocsó

Találtunk egy Bárt, ahol lehet csocsózni, és nincs is messze a kolitól. A leghúzósabb meccs a magyar-magyar volt, de a 2. félidőben Gyesával megmászattuk a Tomit meg a Kristófot.
Itt a bizonyíték, Tomi az asztal alatt:

UrbanSCAPE

Délelőtt megvolt a tervezési tárgyak közös ismertetése, majd különvonult minenki. Megkaptuk a helyünk a nagy építész alkotóteremben, jó lesz, csak állítólag hangos, mert a lézervágó (!) mellett vagyunk.
Mivel városos tervezési kurzust csinálok, a feladatunk Vaduz lesz, pontosabban Vaduz jövője. Hogy ez mit takar majd kiderül.
Ezután bevásárlás Feldkirchben, sajnos a bolt ahol skiccpauszt kapni ma zárva volt, így csak kaját vettünk.
Délután séta Vaduzban, hogy jobban megismerjük. Hogy ti is megismerjétek kicsit tessék pár kép: (Bekerült pár a sikertelen síelési kísérletből is)


Itt pedig pár kép a helyi parlament vadiúj épületéről:


Ez pedig pár az új koliról, később bővülni fog.

Building Mechanical Systems

Ez az egy órám volt ma, tömény épületgépészet 13.30-18.30 szünet nélkül.
Az U értéktől elkezdve a fűtéseken, légkezeléseken, különböző hőszivattyúkon keresztül a passzív házakig mindenről volt szó. Volt nagyon sok ismerős dolog, viszont kicsit máshogy, igen logikusan voltak rendszerezve, az összes helyen ahol lehetett az előnyöket és hátrányokat is megemlítve. Passzív házakból pedig vagy 50-et épített már a manus Európa erre fogékony részein és Kínában is, hogy elég első kézből hallottuk a tapasztalatokat.
Nem mellesleg az egész (5) óra anyagát a kezünkbe nyomták színesben kinyomtatva, hogy abba jegyzeteljünk.
A diákok még mindig kijárkálnak kezdem megérteni miért. Az egyik folyosón van egy vízautomata, igen hasznos szerkezet, szerencsére ingyenes.

Első nap a suliban

Azért az építészek itt is feketében járnak, nem kellett csalódnom.:)
Ami fura, hogy óra közben a helyi diákok meg páran az erasmusosok közül is simán kimászkálnak meg vissza, még gyakorlat alatt is. A tanár pedig nem zavartatja magát.
A másik fura hogy itt taps helyett kopogunk a padon órák után.

Sí első felvonás

Ma sem síeltem. Felmentünk Gyesával és Peterrel az ír sráccal Malbunba, mert az tökéletes kezdők számára, de annyira fújt a szél (a Főn) hogy a felvonók le voltak zárva, így nem volt értelme bérelni. Egyedül a tányéros felvonó működött a kezdő pályán, de ilyen szélben az sem lett volna élvezetes. A felszerelés amúgy 50CHF, a bérlet egy napra 31. A buszért szerencsére semerre Liechtensteinben nem kell fizetni, mert megvettük az éves bérletet 45-ért.
Talán következő pénteken.
Addigis fejben tanulhatunk:

Új koli

Ma délelőtt beköltöztünk. Mindenkinek volt egy időpontja, amikor átvitték a cuccait kisbusszal az új épületbe, így nem kellett szerencsére cipekedni.
Az épület valamilyen szerelt technológiával épült, trapézlemez burkolatos szürke hasáb. Azt leszámítva hogy vadi új, nem a legjobb, a szoba bútorozása pl. elég használhatatlanra sikeredett, így azzal kezdtük hogy átrendeztünk szinte mindent. Eztuán az Ikea szekrényekbe nekünk kellett a polcokat behelyezni, széket egy szomszéd szobából loptunk, mert még nem érkeztek meg, ahogy az összes íróasztali lámpa, a konyhában a mikró sem. Még hiányzik a burkolat az épület körül.
Ami jó, hogy friss ropogós vadi új ágyunk, és ágyneműnk van, mi csomagoltuk ki azokat is. Az étkészlet is új, ott is kellett a lábosokon kicsit legozni. A közös konyha biztos király lesz, ha megjönnek az asztalok meg a székek. Mi 4-en vagyunk egy zuhanyzó-wc helyiségre.

welcome week péntek - updated

Ma megkaptuk a diákot, mostantól tudunk fénymásolni, nyomtatni ha feltöltjük pénzzel. Állítólag a büfében is megy a fizetés vele.
Németórákon a délutáni prezentációra készültünk, mi a Gyesával a helyi és a magyar kortárs építészetről beszéltünk, főleg téglaburkolatos épületeket bemutatva. Az itteni új parlament is nemrég téglából épült. Tégla a fala, a teteje és a padló is. Sőtt az álmennyezet is ugyan olyan tégla, csak lukacsos. Én még ilyet nem láttam. (...)

a few hours later:

Nem igazán vagyok hozzászokva az ilyen partykhoz, amik korán kezdődnek és korán befejeződnek. Tegnap is már 1kor aludtam, ma pedig most (00:23) értem haza egy vaduzi klubból. A helyiek is szállingóztak haza. Zene ilyen morrisonsos árendbís tücctücc, szóval táncolgattunk is, és megittam életem talán eddigi legdrágább sörét: Liechtensteiner Brauhaus 6CHF-ért. Mondjuk nem a márka a drága szerintem, hanem Liechtenstein alapból, és bárok alapból, hát még a kettő együtt. Egyik finn csaj 3deci ásványvize 4,5CHF-be került.

International dinner - updated

Legen... wait for it... dary!

Ez volt az első ilyen amin részt vettem, és hát jó volt nagyon. Mi gulyást főztünk, két lábosban, mert egybe nem fért bele, de így legalább az egyiket megmentettük magunknak ma ebédre. Jó is volt kis 'hazait' enni a tegnapi gasztronómiai kavalkád után.
A másik ház közösségi helyiségében volt egy asztalra kipakolva minden, és miután mindenki bemutatta a sajátját kezdődhetett az evés-ivás.
Ettem kis lengyel salátás, lett salátát, zakuszkát, egyiptomi valamilyen tésztás ételt, talán ez volt az egyik legjobb (volt hozzá valami ecetes öntet:) és mexikói valami babos kaját meg salsát tortillával. Minden finom volt, a mexikói persze jó csípős. (Montezuma bosszuja... :) A babos cuccba került kis erőspista is, mert meglátogattuk őket főzés közben, és bemutattuk hogy a magyar ember is szereti a csípőset.
A pálinkának nagy sikere volt, nagyobb mint a finnek home made vodkájának. Nem találtak finn vodkát, így a boltiba tettek valami negró szerű cuccot, amitől olyan íze lett mint az abszintnak. Nem finom.
Az est folyamán előkerült kis zubrovka, kis jagermeister is, hogy könnyebben menjen a tánc, és nehezebben a limbó. Pár embernél volt fényképező, én nem vittem, gondoltam inkább legyek rajta a képeken. Sikerült is, majd ha kapok teszek fel.
Hatalmas buli volt, lehetne ilyen minden héten, már csak a kaja miatt is.
Másnap reggel pedig fújt a Főn...

Áramszünet

A másikTomi az előbb kétszer levágta a biztosítékot. Azt mondja az elektromos főzőlappal akart rásegíteni a fűtésre. Az ötlet amúgy Ivántól, a becsekkolós sráctól származott.
Amúgy tényleg hideg van itt a szobában.
A ház pedig ráz. Mindig amikor jövök be a szobába vagy a kilincs, vagy a villanykapcsoló, vagy a számítógépem akar megölni. Veszélyes hely ez én mondom.

pár kép eddig

Katt a diavetítésre ha eredeti helyükön nagyban szeretnéd megnézni a képeket.



A korábbi postok tanulmányozása ajánlott.:)

Welcome week szerda

A mai nap délelQttje a suli egyre alaposabb megismerésével telt. Tartottak egy elQadást az informatikai rendszerrQl. Elég modern, jó gépek vannak, hatalmas Dell monitorra. A nyomtatás fénymásolás a gépeknél a diákigazolvány lecsekkoltatásával lehet. Ekkor arról levonódik az elQre feltöltött megfelelQ összeg.
Utána volt egy logikai vetélkedQ, melyhez a feladatokat meg kellett keresni az egyetem különbözQ helyein.
Majd megejtettük az elsQ ebédet, amiért fizettünk egy étteremben. Kis margaríta pizzát (igen az volt a legolcsóbb) ebédeltünk 5,5 euróért. Annak ellenére, hogy csak 25cm-es volt egész laktató, és legalább nem a boltokban kapható legolcsóbb ketchupot adjták mellé.
Délután helyijáratos busszal kirándulás, elsQ megálló Triessenberg. Itt valamilyen helytörténeti múzeumot néztünk meg, ahol a legérdekesebb látnivaló egy helyi mqvész gyökerekbQl kifaragott alakjai voltak, és tényleg jól néztek ki. Megint buszra szálltunk, és irány Malbun. Itt nincsenek távolságok, Vaduzból pikk-pakk oda lehet érni bárhova. Malbunban megnéztük hol fogunk megtanulni síelni, és hogy kezdQként hova ne menjünk. Sajnos a hó mostanában kicsit olvadozik, de azért így is szép látvány volt a környék.
Eztán egy újabb település, és végre amire egész nap vártunk, a szánkózás. Csakhogy elQtte fel kellett caplatni az 1km hosszú félprofi szánkópálya tetejére. (Azért csak félprofi mert nincs felvonó, szánkólift, hasonló) Ez a túra eléggé lefárasztott minket, fQleg, hogy háromszor kellett megtenni a távot, mert a beígért ingyen vacsora is a tetQn volt. A csúszás amúgy baromi jó, én így még nem szánkóztam. Kettesével mentek az emberek, én egy kis kínait kaptam, aki tényleg kicsi volt és tényleg kínai. ElQször azt hittem elég, ha én kormányzok, mert Q még életében nem csúszott, de a második esés után menet közben meg kellett tanítanom kormányozni. Ilyeneket kiabáltam, hogy: Left! Right! Break a bit! Put your leg down! A második már sokkal jobban ment, meg is elQztük az ír srácékat.
A két kör után következett a vacsora, 'traditional raclette dinner'. Hosszú asztalok két oldalára ültünk, 4 emberenként volt egy kis elektromos sütQ gép. Az alsó tálcán kis lapátokban sajtot lehet olvasztani, a felsQn meg padlizsánt, szalonnát, meg apróra vágott csirkét sütni. Vicces hogy mi sütjük meg kaja közben az ételt, amit aztán az olvasztott sajttal együtt héjában sült krumplira teszünk, és koviubival meg gyöngyhagymával fogyasztunk. Finom meg vicces volt, csak mikor az olvasztott sajt a végén elkezdett kihülni kicsit fura szag terjengett. Na meg persze semmiképp nem mosogatnék egy ilyen esemény után. Egyik finn-svéd csajnak most volt szülinapja, így minden náció elénekelte a saját nyelvén a 'Boldog Szülinapot' -ot. Desszertnek fagyi, és egy utolsó csúszás a buszmegállóba. Most szerencsére a szánkókat lent hagytuk, és a hógolyózápor is elmaradt amit eddig a korábban lecsúszottak zúdítottak felénk.
Hosszú és fárasztó nap volt, de szerintem mindenki nagyon jól érezte magát.
Képek majd ha visszajön a netem, most csak skype van, semmi más, így ezt a postot trükkösen gépen írom, de telefonról töltöm fel, Ott valamiért mqködik a net.

Welcome week kedd

Mai nap ismét egy előadással kezdődött Liechtensteinről, most leginkább pénzügyi szemmel. Persze mindenkinek az offshore cégek, adókikötő fogalmak jutnak eszébe, és nem alaptalanul. Ezt a helyiek sem tagadják.

Ezután bementünk a városba, megnézni a Kunstmuseumot. Tetszetős modern épület, abszolút jó keretet ad a benne levő kortárs alkotásoknak.

kép: wikipedia, több kép from google

Az épületet Meinrad Morger, Heinrich Degelo és Christian Kerez svájci építészek tervezték. Egy fekete csiszolt műkő kubus (kocka) néhol síkba hozott üveggel áttörve. Még a kiszolgáló helyiségek ajtajai is műkő borítást kaptak, az épülettől távolabb menve teljesen beleolvadnak az amúgy dilatáció nélküli falba. A burkolatot valószínűleg a helyszínen öntötték, mert azért látszanak az ankerek szabályosan kirajzolódó kipótlásai. Régebben azt gondoltam nem illik ide, de már egy picit is jobban megismerve a város hangulatát teljesen helyénvalónak tartom. Ha egyszer lesz időm szépen körbefényképezem.
Belül most éppen kortárs absztrakt művészet szokásos érthetetlensége fogad a kiállítótermekben. (Az épület belseje amúgy a külsőhöz hasonlóan visszafogott, de jól megkomponáltan semleges hátteret biztosít a műalkotásoknak.) Az első teremben különböző színű franciaágy méretű kvázi homogén téglalapok a falakon. A kísérő művészettörténész hallgató lány szerint az alkotó szeretné ha a saját érzéseink látnánk a képeibe. A többi teremben szobrok, a legkülönfélébb anyagokból és formákkal, jók is rosszak is.
Apró adalék, hogy a bejárati büfé-könyvesbolt részben sushit lehet fogyasztani.
A múzeum után gyors hideg kaja boltból otthonról, majd rohanás német órára. Én pont a két csoport közé lőttem be magam, úgyhogy választhattam melyikbe menjek. A némettanár javaslatára először az 'advanced' csoporttal próbálkozom, aztán ha nagyon nem tetszik átvándorolok a kezdőkhöz. Hát elsőre egy elég kemény gazdasági szöveget kaptunk olvasni, értelmezni, és azon keresztül beszélgettünk Liechtensteinről. Hát meglátom... Pénteken kell egy kiselőadást tartani a helyi művészetről.
Megyek is, elkezdünk vele foglalkozni, mert a héten már nem nagyon lesz idő.

Welcome week első nap

Reggel korai kelés, 9-kor gyülekező sulinál. Tartottak kis ismertetőt az országról, volt kis ismerkedési játék, mindenkinek egy kép alapján meg kellett találni a párját, majd őt bemutatni pár szóban. Utána körbevezettek minket az egyetemen, az egész kisebb mint a fél K épület. Kevés diákjuk van, pontos számra nem emlékszem, de még kiderítem nektek.
Az egyetem épülete pedig hihetetlen. Nagyon jól néz ki, belül tiszta új, üveg, fa, látszóbeton, kövek, fehér, szürke, modern. Sokkal inspirálóbb lehet ott tanulni, de ez majd kiderül. Illetve erről is lesznek képek majd, ha elkezdődik a tanítás. Addig pedig elég sűrű a welcome week programja.
Ezután a hivatalos papírok kitöltése következett, nekem sajnos még nincsenek meg a regisztrációhoz és a tartózkodási engedélyhez szükségesek.
Kaptunk egy ebédet a helyi menzán, ami inkább étterem minőséget kapna nálunk. Ez és a könyvtár a lebegő üveg-acél dobozban van, ahonnan szintén hihetetlen kilátás nyílik a hegyekre.
Délután kis csapatokba osztva jártuk a várost ilyen helyismereti vetélkedő szerűt végigcsinálva. Közben intézhettünk magunknak buszbérletet, meg a regisztrációt a polgármesteri hivatalban. Az éves bérlet 45CHF-embe került, ami egész jó ár. (90 lenne diákkal, de a kormány visszatéríti felét)
Miután jól lefáradtunk a sétában következett a german placement test. A leendő basic csoportot tippelem magamnak.
A némettel még elég hadilábon állok, sajnos üzletekben előfordul keverem az angollal. Ugyan az sem tökéletes, rég nem kellett ennyit beszélnem, de érteni szerencsére majdnem mindent. Sokszor pedig hirtelen magyarul akarok megszólalni még. De ezek remélem elmúlnak, és belejövök mindkettőbe.

Vasárnap

Megvolt az első éjszaka itt, elég rosszul aludtam, de azóta belejöttem. De még előtte volt egy kis ismerkedési est a másik házban levő közösségi helyiségben azoknak akik már megérkeztek. Nem voltunk túl sokáig, aztán mikor mentem vissza az én házamba, összefutottam a 3 egyiptomival, elmentem velük sétálni kicsit Vaduzba. Itt láttak életükben először havat, vicces volt ahogy teljesen oda voltak érte. Aztán kis biliárd, pingpong, majd irány az ágy.
Na szóval vasárnap.
Reggel megjött Gyesa, hárman magyar építészek bejártuk kicsit a várost. Szép. Tele modern épülettel, amik nagyon jól megférnek a helyi tradíciókkal, mégis betenném őket az újságokba. Majd tervezek még a helyi építészetről írni, szóval itt most nem részletezném.
Azt megállapítottuk, hogy a helyiek nagyon ráérnek, és akinek alacsonyabb számú rendszáma van, az menőbb legyen akármilyen kocsija.
Ebéd a hozott hideg cuccokból, délután pihi.
Este az volt a terv, hogy lemegyünk egy helyi eseményt megnézni az összes többi cserediákkal. Ezt 'Funken'-nek hívják, és egy hatalmas máglyát takar, hogy elűzzék a telet. Sajnos a tűz része elmaradt, mert fújt a szél rendesen. (A 'Főn', mint másnap megtudtuk, amitől fejfájása lehet az embernek. Vagy csak ezzel magyarázzák a másnaposságot) Azért egy forraltborral melegítettük magunk, majd a tegnapihoz hasonlóan a közösségi helyiségben gyűltünk össze immár sokkal többen. Vittem kis pálinkát is mutatóba, a csehek nagyon bírták, a kínaiak kevésbé. Meg volt egy ír srác is, akiről ez mindent elmond. Sokat isznak és nehezen érthető akcentusuk van, amúgy barátságosak.
Szóval összességében egy jól sikerült este volt, ígéretes kezdet.
Végül pár kép, egyenlőre csak telefonnal fotózva.

kilátás az erkélyemről

az egyetem

hungarian architect's

Utazás

Február 20, korán kelés, indulás hajnali fél 5-kor. Kicsit esett, és néhol akkora köd volt, hogy le kellett vennem a reflektort, nehogy szembe menjek magammal. Kanizsa után felmentünk az autópályára, onnan sokat javult a helyzet, Szlovéniában már a köd is felszállt, lehetett szép tempósan haladni. Következő fennakadás München felé az Innsbrucki leágazónál, hatalmas dugó abba az irányba. Úgy döntöttünk nem növeljük az álló kocsik számát, irány München. Jól ki volt táblázva minden, simán átkeveregtünk, újra tempó egész az osztrák határig, ahol egy alagút félig le volt zárva, és a mi oldalunk átterelve a szembejövők sávjának felére.
Ezek után olyan fél 5 fele érkeztünk meg Vaduzba, ideiglenes szállást is simán megtaláltuk. Azért csak ideiglenes, mert az új koli ahol lakni fogunk még egy hétig épül. Itt egy ágyas szobák vannak saját fürdővel, ott két ágyasok lesznek, folyosón fürdő, konyha.
Kis kellemetlenség, hogy a laptopot nem lehet bedugni a konnektorba, venni kell adaptert hozzá. A szobámban nincsenek villanykörték a plafonon levő lámpában, de Ivan a beköltöztetős srác hoz egy ősrégi állólámpát amit nem lehet kikapcsolni, csak ha kihúzom. Ezen kívül a fűtés sincs igazán a toppon.
De mindezért kárpótol a kilátás, és hogy egy hét múlva költözünk egy vadi új helyre.
Ja és van biliárd meg ping-pong.