Pecha Kucha & a közelgő Húsvét - Update

Múlt pénteken Pecha Kucha esten voltunk a Kunstmuseumban. Bár én még sosem voltam otthon, Gyesa elmondása szerint itt lényegesen kevesebb ember volt, meg nem is volt annyira építészes. Való igaz, ide inkább ilyen világmegváltó jobbító gondolatokkal jött a 10 előadóból majdnem mindenki. A jobbak közül volt az egyik BSc-n oktató nő mesélt valamilyen alkotóhétszerű diákmunkákról, volt egy különleges táskákat készítő csaj, és egy grafiti elkészítését bemutató előadás is. Ez utóbbi különlegessége, hogy az előadó nem volt személyesen jelen (illetve lehet ott volt) csak az eltorzított hangját lehetett hallani.

Az előadás után sokan átvonultunk egy CrashBar nevű helyre, ahonnan pár dart kör után mentünk csak haza.
Erre az estére a másik opció ahova sokan mentek a fondüvacsora lett volna Triesenbergben, de mikor másnap kiderült a 20CHF-ért csak kenyeret lehetett tunkolni a sajtba, már egyáltalán nem bántam hogy ezt kihagytam.

Szombat este italian night volt a másik házban, főzz valamit és hozd el jelleggel. Páran közös pizzasütést csináltak, a mi szobánk oda csatlakozott be, evéssel. Főzni nem volt kedvünk, így a még Feldkirchben vásárolt ananászt daraboltuk fel, és javasoltuk Lenkának a cseh lánynak hozza a csoki fondüt. Sajnos túl sok csokit pakoltunk az edénybe, így az alja hamar megégett, de az est ettől eltekintve jól sikerült. Volt sok pizza, különféle tészták, saláták. A mi következő főzős akciónk túróstészta lesz.

Ma a közelgő Húsvétra való tekintettel a suliban ki volt téve egy nagy kosár piros tojás. Állítólag bio.

Sportkocsik

Talán a jó idővel egyre inkább előkerülnek a garázsból. Multkor még a hóesésben egy Maseratti Grantourismo pont az orrom előtt fordult meg, igen szép látvány és hang volt.
Itt pedig az országban bejegyzett autótípusok darabszámát láthatjátok. Csak pár példa:
Ferrari: 88
Lamborghini: 14
Aston Martin: 41
Porsche: 325
.
.
.

G Merci és LandRover Defender pedig minden nap akad, tudják az itteniek mi a jó.

Ui: A fekete rendszámtábla sokkal menőbb mint az összes többi. :) Főleg egy hófehér M3-ason.

Passzív és plusszenergiás házak

Ma Building Material Technology óra második felében két családi házat néztünk meg. Az egyik Minergie P szabvány szerint épült, ami kb. a német passzívházszabványnak felel meg, kiegészítve pár Baubiologie (épületbiológiai) aspektussal. Ez a tanárunk szüleinek épül, egy régi családi ház helyén . A másik egy plusszenergiás ház, illetve ilyen felújítás, ebben a tanár lakik a családjával.

Minergie P

A garázsból kifele jövő férfi a tanár, akinek a szüleié a ház.

A ház monolit vasbeton tartófalakkal és födémekkel, előregyártott fa hőszigetelt paneles egyéb külső falakkal, és faszerkezetű válaszfalakkal épült. Az épület pince + 2 szintes, hatalmas tágas terekkel. Kívülről ez egy zsindelyszerű burkolat, a bádogos szerkezetek pedig vörösrézből vannak. A burkolat különlegessége, hogy kezeletlen, de így is élettartama ezen a magasságon 20-30év, feljebb a hegyekben 50 év is lehet, egyébként egy tradídionális épületburkolási mód, talán láttatok már ilyenről képet a fotóim között. Részben emiatt, és megformálása miatt is a ház szerintem nem csak gépészetileg érdekes, hanem egy jól sikerült kortárs lakóház is. A kezeletlen felület fontos, mert a Minergie szabvány nagyon szigorúan veszi a vegyszerek egészségre káros hatásait, a belső térre is komoly előírások vannak. Éppen a belső festés közepette voltunk ott, és vezetőnk meg is jegyezte, hogy a belső légállapot még így is mennyire kellemes. Valóban nem lehetett érezni semmi, a friss épületekre jellemző szagot. A burkolat másik érdekessége, hogy alatta az egész ház egy vékony vörösréz csomagolást kapott, hogy csökkentsék a káros sugárzást a belső térben.A házat felülről egy extenzív zöldtető zárja poliuretán hőszigeteléssel, melyre pár fotovoltaikus napelem is került. Az épület fűtéséről három 200m mély talajszondás hőszivattyú (heatpump) gondoskodik víz közvetítő közeggel. A fűtés padlófűtés, amiből kihagyták az ágyak helyét -mert állítólag nem egészséges ha víz kering az alvó ember alatt- így oda falfűtés került. Kérdeztem a négyzetméterárat, de csak annyi volt a válasz hogy nem volt olcsó.

Érdekes még, hogy a lemezalap alatt az épületet valamilyen duzzasztott üvegkaviccsal hőszigetelték.

Pluszenergie Haus

Az épületre a felújítás során 20cm igen tömör kőzetgyapot hőszigetelés került, melyen rézdrót 'csirkeháló' tartja közvetlenül a vakolatot. A rézszövet hasonlóan rádióhullám szigetelő szerepet tölt be mint az előbb a teljes rézlemez burkolat, csak kevésbé hatékonyan és olcsóbban. A korábban a fal belső síkján levő nyílászárókat a tartószerkezet külső síkjára helyezték, ezért nem tűnik fel a fal nagy vastagsága.
A tető teljes fedését és vízzárását fotovoltaikus cellák biztosítják, így éri el a ház hogy több áramot termel, mint amennyit fogyaszt. Ebbe bele kell érteni a tv-t, konyhai, fürdőszobai berendezéseket, és az elektromos biciklik feltöltését is. A rendszerbe nem kerültek akkumulátorok beépítésre, így állandó adok-kapok kapcsolatban van a város elektromos hálózatával dupla mérőórán keresztül. Tavaly 9000CHF hasznot hozott, számított megtérülése 15 év és több mint 100ezer CHF-be került. (Ez alapján a másik ház szerintem a milliót is meghaladja)

Az épület fűtéséről egy levegős hőszivattyú gondoskodik, mely a kinti levegő hőtartalmából állít elő ~40 fok körüli vizet. A régi radiátorok amik ennél jóval forróbb vízzel üzemelnek nem kerültek cserére, mert az igen alapos hőszigetelés miatt kevesebb hő is elég a ház kifűtéséhez. A fűtőtestek nagy tömege pedig szükségtelenné tette hőtároló tartály beépítését.

A levegős hőszivattyú külső egysége hasonlít egy légkondícionálóhoz. Amúgy elég csúnya.

A házigazda épületgépész tervező felfogását jól mutatja, hogy volt a házon egy előtető, ami elég nagy hőhíd, de kiszámította, hogy lebontása többe kerülne, mint az ott távozó hőenergia veszteséget fotovoltaikus cellákkal pótolni, ezért is lett az egész K-Ny lejtésű nyeregtető ilyennel borítva.

Itt pedig a többi fényképet találjátok:

Pár érdekesség

A liechtensteini herceg -Hans Adam II-a leggazdagabb uralkodó állítólag Európában, veri a nagyobb országokét is. Ezzel ellentétben tök normális életet él, egy Audi A4-est vezet, a gyerekei, unokái a helyi iskolákba járnak, és szokott az erdőben mezítláb futni. Emellett rendszeres vendége az egyik helyi pizzérinak. Ezeket Floriántól, egy német sráctól tudom, aki egyszer összefutott vele a Coop-ban -helyi ABC- és 'hoi'-val köszönt neki a herceg.
A második leggazdagabb ember itt a Hiltinek a tulaja.
A sima levegővel felfújt lufit sztatikusan feltöltve felragad a gipszrost álmennyezetre.
A mentás kapros babos mogyorós perzsa leves nagyon finom fetasajttal. ("ash-reshteh"-a perzsák így hívják ezt az ételt) Ahogy a lencsés rizshez készített bolognai szerű szósz is. A perzsák amúgy nagyon lusták.Ha meg akarjuk állapítani hogy melyik a leggazdagab vidék itt, akkor a kocsikat kell megfigyelni. Olyan este 10 fele, amikor a pénzeszsákok előmásznak a garázsból a drága sportkocsikkal, felosonnak a svájci autópályára, elhúznak németországba versenyezni kicsit, majd hajnal 3-4 fele hazaosonnak. Ezt pedig a várostervezős professzorom mondta.
Kamionosnak öltözni és hozzáillő szakállt borotválni egy jelmezes bulira tök jó.

Peti, Gaben: Diákjainkat sikerült érvényesíteni?

UrbanSCAPE

Holnapra egész komoly két tablót kell A1-ben csinálni, de most nem erről akarok beszélni, hanem bemutatom a design studiónkat. A kép még a suli első hetén készült a vaduzi tourinfo épületében -fa pavilon a főutcán-, amit hamarosan lebontanak, és a helyét a sanghaii világkiállításra szánt liechtensteini pavilon testvére veszi át itt Vaduzban.
Szóval akikkel együtt csináljuk a várostervezést, balról jobbra: Katerina Csehországból, Leeju* Koreából, Én*, Peter* Írországból, Bebo* Egyiptomból, Tomi*, Bably Egyiptomból, Hoze Spanyolországból, Aliana Romániból, Kyria Franciaországból.

*: Mi vagyunk a cseredikok a csapatban.

Gumimaci

Bírom ezt a sulit, már csak a gumimacik miatt is, akik 18-asával kis 'HOCHSCHULE LIECHTENSTEIN' zacsikban érkeznek hozzám. A helyi KTH szerű irodákban pedig a mars, twix és társaik mini változatából van kirakva csomó.

Konstanz

Tegnap végre megengedte az idő, hogy Konstanzba kiránduljunk. A 9-re tervezett indulás egy fél órát csúszott, mert a Gyesa helyét megpályázó kínai Mundzsi -még mindig nem tudom hogy kellene leírni- kicsit bealudt az előző esti nagy közös vacsora majd kis beszélgetős buli kombó hatására. (A keleti népek még mindig nem bírják)
Sikeresen odaértünk a városba, szerencsére egy a belvároshoz közeli nagy piac istállójába sikerült kikötni a lovakat -pláza parkolóház. Először a Bodensee partjára mentünk le az 1414-es zsinat épülete mellett. Itt van az a lengén öltözött női szobor, ami lassan körbeforog. Az altstadt nagyon szép állapotban van, mint minden hasonló itt nyugaton, tele fachwerkes, festett díszes régi épületekkel.
Ebédre kerestünk egy kevésbé drága éttermet, az én paradicsomos húsos penném salátával együtt 4,9EUR-t a teám (mert hideg volt -az idő nem a tea-) 2E-t kóstált. A hely amúgy az ilyen belvárosi pinceéttermektől elvárhatóan teljesen hangulatos volt, csak a középkori mintára fával borított falak és azokon lógó kardok nem illettek teljesen össze a jazz-blúz zenével ami szólt.
Délután a csehek nagy kedvence Jan Hus (Husz János) múzeuma következett. Őt a mi Zsigmond királyunk invitálta meg ebbe a városba, hogy mondja el nézeteit a zsinaton, ugyanis elég keményen bírálta az akkori egyházat. Sajnos jobbító szándéka nem talált megértő fülekre, így az egyház vezetői elégették. Életének állít emléket a múzeum, amit abban a házban rendeztek be, ahol lakott mielőtt börtönbe vetették. A történelmet cseh barátaink úgy értelmezték, hogy Zsigmond volt aki kibabrált Hussal, de próbáltam megvédeni, hogy ő is jó fiú volt, és a többiek dobták tűzre. Hus amúgy jó ember volt, nem úgy mint huszita követői, akik halála után raboltak fosztogattak. A keresztes seregek élén Zsigmond verte le őket, aki eztán cseh király is lett. Ezt a tényt még meg kell említenem a cseheknek egyszer. Valahogy ilyen légkörben átismételve a történelmet sokkal érdekesebbnek és izgalmasabbnak hat mint bármelyik töriórán, vagy discovery műsorban. (Cseheknél valami oknál fogva van paprika tv, meg pár reklámot is magyarul kapnak, haláli ahogy Petr mondja hogy 'csakadiscoverycsanelmúsorán')
Eztán megnéztük a követ, ahol elégették Huszt, majd hazaindultunk bevásárlás céllal. A német-svájci határon most elkérték minden papírunk, biztos furcsállták hogy kerül egy kínai, két cseh, két magyar egy kocsiba svájc felé, de aztán szabadon távozhattunk. Viszont svájcban vasárnap nincs nyitva semmi, végül Schaanban találtunk egy kis áruházat, ahol csehek megvehették a következő főzéshez az alapanyagot, mert most ők következnek.

Síelés Malbunban II.

Ma ismét egy csodálatos napot töltöttünk el Malbunban síeléssel. Az idő gyönyörű volt, sehol egy felhő, csak napsütés, meg is van az első síleégésem. Szerencsére most nem kellett bérelnem lécet, kaptunk kölcsön. (Köszi!) Először kicsit fájdalmas volt a 42-es lábra a 39-es bakancs, de miután megszoktam semmi baj nem volt vele, és nem is fáj tőle a lábam. Botot kellett bérelnem (8CHF) és a sisak mellett döntöttem még (10CHF) mert ki akartam próbálni a másik irányú felvonót is, ami viszont piros pályákhoz visz. (bal oldalt) Szerencsére esés nélkül megúsztam ezeket a lejtőket, de így is sikerült hármat, de ebből csak egyszer az én hibámból, mert bemerészkedtem friss mély szűzhóba. Persze ma is a gyerekpályán kezdtük, hogy bemelegedjünk, és felfrissítsük a frissen szerzett ismereteink. Itt egyedül a csákányos 2 személyes felvonóval küzdöttünk, de félidőnél ő nyert. Ez után irány a rendes lejtők, ismét nagyon élveztem, otthon be kell majd ruházni valami jó, de használt felszerelésre.
Egyik alkalommal a kék pályán lemértem a sebességünk GPSsel, 57km/h volt a max, átlag 28km/h az 1,8km-es kék pályán. Az 57 elsőre soknak hangzik, pedig a valóságban...

A valóságban is. Mostmár értem miért van egyes kabátokba csöveskesztyű varrva gyárilag. Ebédre ahogy az ír srác tanított minket 'bread & banana'-t ettünk, szerintem tényleg jó kaja síelésre, bár Petr szerint a kolbász jobb. Ki kell még próbálni azt is.

Azok a felhők a völgy fölött kicsit megijesztettek minket reggel, de ahogy jöttünk fel a busszal egyre szebb lett az idő.


Ez pedig a szokásos diavetítés, a képek közé később be fog kerülni pár azok közül amit a többiek csináltak.

Vacsi pedig természetesen egy rakat jólsikerült híres krumplistészta hagymasalátával házias módra.

Krumplistészta

Ma este kis international dinnert tartottunk, Gyesával krumplistésztát főztünk pár emberre. 1kg tészta meg a hozzávalók, maradt is jó sok. Rajtunk kívül volt még két cseh, egy egyiptomi, egy lengyel, két kínai, egy koreai. A kínaiak csináltak valami levest, meg valami főételt is kóstolni, az egyiptomi srác meg a salátát készítette. Adtunk még az arra járó embereknek, összességében jó volt a fogadtatás, ez nagy bátorítás a jövőbeni főzőakcióinkhoz. Mondjuk talán ez a legegyszerűbb magyar kaja, viszont annál nagyobb rumlit csinál, 4 lábost is elhasználtunk.
Próbáltuk megtanítani a többieknek a nevét, illetve a leghosszabb magyar szót. A későn jövőknek pedig beadtuk hogy megszentségteleníthetetlenségeskedéseitekért-nek hívják a főztünk. Vacsihoz jó sokan elfogyasztottunk egy üveg bort, hihetetlen hogy a keleti népeken milyen hamar meglátszik az alkohol. Az egyik kínai csaj meg a kóreai kicsit be is csiccsentettek tőle.
Vacsi után elkezdtük leszervezni a jegyfoglalást a Vals-i Zumthor termálfürdőbe márc. 28.-ára, remélem összejön.
Ezt sípróba követte, igen, holnap megint síelni megyünk, bár csak négyen, három magyar építész meg Petr a cseh srác. Szerencsére kaptam kölcsön szerelést, így csak botot kell bérelnem, így jóval olcsóbban megúszom.
Wish me luck!

03.07-10

Múlt hét vasárnap Dornbirnbe mentünk, olyan 20 perc vonattal Feldkirchből, mert Gyesa hallott egy bolhapiacról, ahol használt síléceket árulnak. A piacot sikeresen megtaláltuk, de síléc nem sok volt, és amik voltak azok elég drágán. Volt pár muzeális fa léc is, 70EUR-ért.
Síléc helyett viszont volt minden más, a rozsdás szögtől a bakelitlemezek tömkelegén át a gyanús arcú idegenek által árult valószínűleg lopott telefonokon túl használt számítógépeken innen dísztárgyakon keresztül a haszontalan kacatokig. Azért mindketten vettünk valamit. Meg kinéztünk a szobába egy förtelmes porcelán malacperselyt fél euróért, de sajnos az én hibámból lecsúsztunk róla. Mondtam majd visszajövünk érte, de abban a pillanatban hogy odébb léptünk valaki lecsapott rá. Beértük volna egy texasi rendszámmal a koliajtóra, de azért 10eurót nem adunk érte.
Ebéd a piacon, fél csirke illetve kolbász, majd azért ha már ott voltunk körbenéztünk a városban. Van pár új épület, meg régi is meg egy érdekes templom, nem nagy szám, de azért nézzétek meg a képeket:


Tegnap már dolgozni kellett, tervezésből Vaduz jövőjével foglalkozunk ugye, és ma az első impresszióinkat kellett prezentálni. Így este bent dolgoztunk a suliban, jó a hangulata az ilyen közös termeknek, kár hogy ilyen nincs otthon. Persze ott nem is lehetne elképzelni, amilyen a közbiztonság a suliban is, itt senki nem nyúlna a másik cuccához.
/Kis intermezzóként itt kell megemlítenem a sapkám történetét: Mikor Buchsba mentünk hogy simkártyát vegyünk, a buszon felejtettem legújabb és legjobb sapkámat, és ezt sajnos csak akkor realizáltam mikor kijöttünk a postáról. A sapka azonban hétfőn sikeresen meglett a buszállomáson, és az ott levő halomból ítélve más is járt már így./
Szóval tegnap itt bent dolgoztunk este 8-11-ig. Utána haza, ahol Gyesa meg cseh barátaink filmeztek, így én is csatlakoztam hozzájuk. Kóstoltunk kis fagyasztott Slivovicát, a pálinak cseh megfelelőjét almából készítve. Egyszer csak rémülten rohan át valaki, hogy a másik épületben beindult a tűzjelző, mert az egyik kínai csaj leégette a karamellt, amit egy sulis modellkísérlethez készített. Nem kapcsolta be a szagelszívót. Próbáltuk leállítani a szirénát, de nem ment, közben a rendőrök is megérkeztek, akik hát kicsit voltak csak mérgesek.:)

Ma délelőtt prezentáció, délután bevezetés a sulis modellezőgépek használatába. A legérdekesebb a lézervágó, ami igen hasznos modellezéshez. Átvágja 5mm-ig a kartont, fát, plexit, és szürkeárnyalatos képet tud nyomtatni ezek felületébe. Valami hihetetlenül kinéző dolgokat lehet vele csinálni, legyen szó akár terepről, akár homlokzatról. Tutira belenyomatom a képem egy plexi lapba.:)

Buchs, sí után másnap

Ezek a képek még csütörtökön Buchsban (CH) készültek, mikor átmentünk simkártyát venni. Szóval a magyar számomon ne keressetek, akinek kell az itteni, annak megadom. Egy YALLO nevű szolgáltatónál vettünk 20CHF-ért feltöltős simet, ez a 20 mind lebeszélhető, hálózaton belül 0,05CHF, ami kb 9,5Ft.

Más:
A síeléstől bazi izomlázam van, de nem a lábamban ahogy gondolná az ember, hanem az egész felsőtestemben. A hasizmomtól kezdve, a bordaközi izmok, hátizmok, kezeim. Nem tudok nevetni, nyújtózkodni, elég dúrva. De még mindig azt mondom nagyon megérte.

Síelés Malbunban - update

Pénteken végre síelni voltunk, és sikerült is.
Kicsit nehezen indult, mert mikor 9-re odaértünk a síbérlős boltba, közölték, hogy be van jelentkezve egy ~40 fős csoport, és nekünk csak akkor jut, ha marad. Akinek volt saját, vagy kölcsön léce, Tomi, Peter az ír srác, Bibó az egyiptomi el is mentek a pályákra, mi többiek (Karin egy finn-svéd csaj, Leeju egy koreai csaj, ~Mundzsi vagy hasonló egy kínai csaj, Gyesa meg én) várhattunk 1,5 órát mire felszereléshez jutottunk, aztán végre elindultunk lefele a pályákhoz. Itt elhagytuk a lányokat, akik csak egy óra múlva kerültek elő. Addigra Peter és a Tomi nekünk már megtanították az alapokat (Many thanks for this!), és javában gyakorolunk a kezdő pályán a tányéros felvonóval. Jó pár kör után rájöttünk, hogy nekünk az már kicsi, és sokkal sokkal tovább tart felvonózni mint lecsúszni, így dél felé a többiekkel felmentünk a nagyfelvonóval egy kék pályára. Nehezebb volt, de jóval élvezetesebb is. Összesen kétszer sikerült elesni, egyszer az első lecsúszásnál ezen a pályán egy keskeny szakaszon, amikor nem tudtam hogy kellene lassítani, meg egyszer a vége felé a pálya elején mikor még tök lassan mentem. Gyesa kicsit többet volt a hóban, de neki is tök jól ment. Az igazi esésbajnok Bibó volt, a kanyarodás nem ment neki, így hóekében egyre gyorsabban száguldott lefele mindig, és mikor nem tudott lassítani elesett.
Egyszer még egy kicsit az egyik piros pályán is mentem, mikor hárman jöttünk le, Peter, én és Karin ebben a sorrendben, az ír bevezetett minket oda. Végül esés nélkül megúsztam, de azért az még sok(k) volt egy kicsit.
Az idő végig jó volt, előtte éjjszaka esett elég sok hó, így még szűz hóban is mentünk. Reggel is havazott, aztán délutánra kisütött egy kicsit a nap, szépek voltak a havas hegyek, fák.
4-kor zártak a liftek, addigra el is fáradtunk rendesen, meg megéheztünk mert a nap közben az ebéd egy snickers volt forralt borral.
Este pedig egyetemi nyitóbuli a régi kollégium alagsorában.

Nem mind az én képem, pár van az írtől is, illetve el fogom kérni még a Karin képeit, nála is volt fényképező. Arról hogy miért nem a saját sapkám van rajtam majd később, mert még nem ért véget a történet.

Hó

Havazik, először mióta itt vagyunk. Szép nagy pelyhekben. Ugyan itt még nem marad meg, de Malbunban talán igen, ami jó hír, mert holnap oda készülünk menni síelni.

Csocsó

Találtunk egy Bárt, ahol lehet csocsózni, és nincs is messze a kolitól. A leghúzósabb meccs a magyar-magyar volt, de a 2. félidőben Gyesával megmászattuk a Tomit meg a Kristófot.
Itt a bizonyíték, Tomi az asztal alatt:

UrbanSCAPE

Délelőtt megvolt a tervezési tárgyak közös ismertetése, majd különvonult minenki. Megkaptuk a helyünk a nagy építész alkotóteremben, jó lesz, csak állítólag hangos, mert a lézervágó (!) mellett vagyunk.
Mivel városos tervezési kurzust csinálok, a feladatunk Vaduz lesz, pontosabban Vaduz jövője. Hogy ez mit takar majd kiderül.
Ezután bevásárlás Feldkirchben, sajnos a bolt ahol skiccpauszt kapni ma zárva volt, így csak kaját vettünk.
Délután séta Vaduzban, hogy jobban megismerjük. Hogy ti is megismerjétek kicsit tessék pár kép: (Bekerült pár a sikertelen síelési kísérletből is)


Itt pedig pár kép a helyi parlament vadiúj épületéről:


Ez pedig pár az új koliról, később bővülni fog.

Building Mechanical Systems

Ez az egy órám volt ma, tömény épületgépészet 13.30-18.30 szünet nélkül.
Az U értéktől elkezdve a fűtéseken, légkezeléseken, különböző hőszivattyúkon keresztül a passzív házakig mindenről volt szó. Volt nagyon sok ismerős dolog, viszont kicsit máshogy, igen logikusan voltak rendszerezve, az összes helyen ahol lehetett az előnyöket és hátrányokat is megemlítve. Passzív házakból pedig vagy 50-et épített már a manus Európa erre fogékony részein és Kínában is, hogy elég első kézből hallottuk a tapasztalatokat.
Nem mellesleg az egész (5) óra anyagát a kezünkbe nyomták színesben kinyomtatva, hogy abba jegyzeteljünk.
A diákok még mindig kijárkálnak kezdem megérteni miért. Az egyik folyosón van egy vízautomata, igen hasznos szerkezet, szerencsére ingyenes.

Első nap a suliban

Azért az építészek itt is feketében járnak, nem kellett csalódnom.:)
Ami fura, hogy óra közben a helyi diákok meg páran az erasmusosok közül is simán kimászkálnak meg vissza, még gyakorlat alatt is. A tanár pedig nem zavartatja magát.
A másik fura hogy itt taps helyett kopogunk a padon órák után.