Foci, Bregenz, Bond, sushi, Stronghold, Pálinka, Luzern, Jan Nouvel...
.
.
.
A szombat délelőtt focival kezdődött, a Rajna mellett van egy nagy pálya, ahol a helyi csapat edz, ott játszottunk. Sosem voltam egy nagy focista, de hogy egyetem alatt semmi ilyesmit nem csináltam igencsak visszavett a nemlétező tudásomból. De jó volt, sokkal jobban bírtam mint legelső alkalommal, és a kondimnak is jót tesznek ezek. El kellene járni rendszeresen futni.
A focit kipihenve, délután elmentünk kempingezni. Olyan 5 percet kellett sétálni felfele a hegyoldalba egy sütögetős pados helyre. Jó lett volna nagyon, ha nem lett volna kicsit hideg még télikabátban is, ha nem ettem volna előtte pont ebédet, ha nem kellett volna egy óra után lelépnünk hármunknak mert mentünk:
Bregenzbe all you can eat sushit enni. :) Várnunk kellett egy órát, de addig legalább körbenéztünk a Bodensee partján míg sütött a nap. Ismét láttam a szabadtéri színházat megint valami modern díszlettel, mint mikor a Meteorral voltunk itt.
Most nyáron az Aidat játszák. A szabadtéri színház mellett van a helyi kulturális központ, ahol elvileg a Quantum csendje James Bond egyes jeleneteit forgatták. (Ha tévedek valaki javítson ki)
A vendéglő fantasztikus volt, nem olyan csóró mint amiket a magyarokról hallottam. Két futószalagon mentek a kaják egymás felett, az alsón a hideg: sushi, saláta, gyümölcssaláta, a felsőn a meleg: mindenféle kínai meg egyéb módon elkészített húsok, rákok, kagyló, zöldség. Öten voltunk, Reem, Mostafa Egyiptomból, Hajato Japánból, Dimitry meg én. Hajato ült a futószalag mellett, Dimitry sorba pakoltatta ki vele a kajákat, nagyon sokmindent elpusztítottunk. Meg dupláztam tripláztam az eddig életem során elfogyasztott sushi mennyiséget, ami az eddigiek közül itt volt a legfinomabb. Egész jól ment a pálcika használata. Vacsora után azért mindenki ki volt, a japán srác már olyanokat halucinált hogy megutálta a sushit és többet rá sem bír nézni :) Azért picit még sétáltunk az esti városban mielőtt hazaindultunk.
Otthon kis stratégiai játék, majd vodkakóstolás Szálo-val, zakuszkaként, ami egy fajta fagyasztott ukrán zsírszalonnát takar. Nagyon finom, szinte elolvad az ember szájában, de nagyon nehéz kaja is egyben. Mivel Gyesa szülei aznap érkeztek látogatóba, hoztak kis hazait, így a vodkát kis pálinkakóstolás követte.
Vasárnap délután Luzernbe mentünk Dimitryvel és Beboval kocsival. Páran a többiek közül vettek egy un. Flexicard-ot ami aznapra ingyenes tömegközlekedést biztosított Svájcban, így Luzernben csatlakoztak hozzánk. Itt a legelső és legmegdöbbentőbb látnivaló Jan Nouvel épülete, ami kulturális központ, múzeum és konferencia-központ is egyben, egy hatalmas tető alatt. Egyben ez is az épület leglátványosabb pontja, ami alatt nagyon aprónak érzi magát az ember. Estefelé mikor a vonatosok már elmentek Dimitryvel átmentünk a folyó túlpartjára onnan is megnézni az épületet, ami azonban kis csalódást okozott. Ahogy az épület oldalsó homlokzatain, úgy ebből a távolságból már itt is rá lehet látni a tetőre, így annak vékony penge kinézete elveszik. Talán a legideálisabb nézőpont valahol a folyón egy csónakból lenne, mert a partról is csak teleobjektívvel lehet befogni az épület méreteit. Persze ettől még a járdáról is meghökkentő látvány, de innen még szemmel is nehéz egységében megszemlélni. Lehet nem is ez volt a cél, mert a tető alatt elég széttagolt tömegekkel találkozunk.
A KKL-en kívül azért még szétnéztünk a belvárosban is, szokás szerint nagyon szépen restaurálva van minden. A legjobb talán a kis fahíd mellette a toronnyal, legalábbis ez mindenképp megkülönbözteti Luzernt a többi német nyelvterületen levő 'altstadt'-tól. A belváros tele van üzletekkel, jól látszik hogy már minden a turistáknak készült itt. Ennek ellenére jó volt ide eljönni, és mivel már elég nagy vagyok hogy megpróbáljam megjegyezni a városok neveit ahol jártam, így Luzern kipipálva.
A többi kép, érdemes megnézni:
.
.
A szombat délelőtt focival kezdődött, a Rajna mellett van egy nagy pálya, ahol a helyi csapat edz, ott játszottunk. Sosem voltam egy nagy focista, de hogy egyetem alatt semmi ilyesmit nem csináltam igencsak visszavett a nemlétező tudásomból. De jó volt, sokkal jobban bírtam mint legelső alkalommal, és a kondimnak is jót tesznek ezek. El kellene járni rendszeresen futni.
A focit kipihenve, délután elmentünk kempingezni. Olyan 5 percet kellett sétálni felfele a hegyoldalba egy sütögetős pados helyre. Jó lett volna nagyon, ha nem lett volna kicsit hideg még télikabátban is, ha nem ettem volna előtte pont ebédet, ha nem kellett volna egy óra után lelépnünk hármunknak mert mentünk:
Bregenzbe all you can eat sushit enni. :) Várnunk kellett egy órát, de addig legalább körbenéztünk a Bodensee partján míg sütött a nap. Ismét láttam a szabadtéri színházat megint valami modern díszlettel, mint mikor a Meteorral voltunk itt.
Most nyáron az Aidat játszák. A szabadtéri színház mellett van a helyi kulturális központ, ahol elvileg a Quantum csendje James Bond egyes jeleneteit forgatták. (Ha tévedek valaki javítson ki)A vendéglő fantasztikus volt, nem olyan csóró mint amiket a magyarokról hallottam. Két futószalagon mentek a kaják egymás felett, az alsón a hideg: sushi, saláta, gyümölcssaláta, a felsőn a meleg: mindenféle kínai meg egyéb módon elkészített húsok, rákok, kagyló, zöldség. Öten voltunk, Reem, Mostafa Egyiptomból, Hajato Japánból, Dimitry meg én. Hajato ült a futószalag mellett, Dimitry sorba pakoltatta ki vele a kajákat, nagyon sokmindent elpusztítottunk. Meg dupláztam tripláztam az eddig életem során elfogyasztott sushi mennyiséget, ami az eddigiek közül itt volt a legfinomabb. Egész jól ment a pálcika használata. Vacsora után azért mindenki ki volt, a japán srác már olyanokat halucinált hogy megutálta a sushit és többet rá sem bír nézni :) Azért picit még sétáltunk az esti városban mielőtt hazaindultunk.
Otthon kis stratégiai játék, majd vodkakóstolás Szálo-val, zakuszkaként, ami egy fajta fagyasztott ukrán zsírszalonnát takar. Nagyon finom, szinte elolvad az ember szájában, de nagyon nehéz kaja is egyben. Mivel Gyesa szülei aznap érkeztek látogatóba, hoztak kis hazait, így a vodkát kis pálinkakóstolás követte.
Vasárnap délután Luzernbe mentünk Dimitryvel és Beboval kocsival. Páran a többiek közül vettek egy un. Flexicard-ot ami aznapra ingyenes tömegközlekedést biztosított Svájcban, így Luzernben csatlakoztak hozzánk. Itt a legelső és legmegdöbbentőbb látnivaló Jan Nouvel épülete, ami kulturális központ, múzeum és konferencia-központ is egyben, egy hatalmas tető alatt. Egyben ez is az épület leglátványosabb pontja, ami alatt nagyon aprónak érzi magát az ember. Estefelé mikor a vonatosok már elmentek Dimitryvel átmentünk a folyó túlpartjára onnan is megnézni az épületet, ami azonban kis csalódást okozott. Ahogy az épület oldalsó homlokzatain, úgy ebből a távolságból már itt is rá lehet látni a tetőre, így annak vékony penge kinézete elveszik. Talán a legideálisabb nézőpont valahol a folyón egy csónakból lenne, mert a partról is csak teleobjektívvel lehet befogni az épület méreteit. Persze ettől még a járdáról is meghökkentő látvány, de innen még szemmel is nehéz egységében megszemlélni. Lehet nem is ez volt a cél, mert a tető alatt elég széttagolt tömegekkel találkozunk.
A KKL-en kívül azért még szétnéztünk a belvárosban is, szokás szerint nagyon szépen restaurálva van minden. A legjobb talán a kis fahíd mellette a toronnyal, legalábbis ez mindenképp megkülönbözteti Luzernt a többi német nyelvterületen levő 'altstadt'-tól. A belváros tele van üzletekkel, jól látszik hogy már minden a turistáknak készült itt. Ennek ellenére jó volt ide eljönni, és mivel már elég nagy vagyok hogy megpróbáljam megjegyezni a városok neveit ahol jártam, így Luzern kipipálva.A többi kép, érdemes megnézni:
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése